A Bugyola kézzel készült magyar korszerû újszülött pólya.

Használatával gyermeke:

- mélyebben alhat

- kevesebbet sírhat

- nagyobb biztonságban alhat

- így Ön is és gyermeke is boldogabb lehet

A Bugyolák a legdivatosabb mintás pamut külsõ, és puha bébiplüss belsõ anyagokból készülnek széles választékban.

A pólya használata a történelem folyamán mindig jelen volt az újszülöttek gondozásánál. Célja földrajzi területenként és koronként változott, ami napjainkban elsõsorban a babák megnyugtatása.

Az újszülöttek sokszor nehezen alszanak el a szokatlan zajok és a még kontrollálatlan mozgásaik miatt, gyakran a saját mozdulataiktól is megijednek, nem tudnak elaludni, vagy gyakran felébrednek. Segítségükre lehetünk azzal, hogy szorosan bebugyoláljuk õket, így korlátozódnak a láb és kéz ingeres mozgásai, és csecsemõ olyan környezetben találja magát, mint elõtte az anyaméhben. A melegség és a nyugalom eme emlékei sokáig megmaradnak, a pólya használata feleleveníti õket, a baba pedig ebben a közegben megnyugszik, és nagyokat alszik.

Kutatások alátámasztják, hogy a pólyás baba:

- tovább alszik

- több idõt tölt mély alvási fázisban

- kevésbé riad fel

- felriadva könnyebben visszaaltatja magát

- jelentõsen kevesebbet sír

- nagyobb biztonságban alszik: melegen tartja õt a hirtelen csecsemõhalál (SIDS) rizikójának növelése nélkül, mivel a betépõzárazott szárnyak a helyükön maradnak, nem kerülnek a baba szája, orra elé, és nem gabalyodik bele, mint egy takaróba.

A végeredmény pedig:

Nyugodtabb alvás, kipihentebb baba, több mosoly…

Kutatások bizonyították, hogy már az õsi kultúrákban merev alapra téve pólyázták a babákat, melyet a nõk a hátukra tettek, így könnyítve meg a közlekedést, és a napi munkát.

A pólya használata mint praktika századok óta ismert Európában, Ázsiában és Amerikában is. Egymástól függetlenül sok kultúra alkalmazta a pólyázást, mert melegen tartja a babát, ugyanakkor merevíti a testét, és megvédi õt.

Az 14-16. században Angliában fejétõl a  talpáig merevre bepólyázták a babákat 8-9 hónapos korukig, hogy biztosítsák, hogy nem lesz fizikai deformitásuk.

A pólya megítélése a 17. században kezdett megváltozni, ekkor sokan szólaltak fel az efféle erõsen korlátozó pólyázás ellen.

Ennek hatása csak jóval késõbb következett, a 19. században sokkal lazábban kezdtek a nõk pólyázni, így már tudták a babák kezeiket lábaikat enyhén mozgatni.

Napjainkban ez a kis ideig hanyagolt praktika teljesen átalakult formában újra kezd népszerû lenni, mert használatával a babák nyugodtabbak lesznek, a szülõk pedig fellélegezhetnek kicsit.